Uncategorized kategória bejegyzései

Interjú Nenad Joldeszki Európai Unió Irodalmi díjazott íróval

 

A Galaktika magazin főszerkesztője, Dr. Mund Katalin készített interjút Nenad Joldeszki íróval, akinek a „Mindenkinek a maga tava” című könyve elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját 2016-ban.

 

 

Mund Katalin: Mi motivált a könyved megírásában?

 

Nenad Joldeszki: Az volt az elképzelésem, hogy összeállítom a történetek tavát, melyek nem feltétlenül kapcsolódnak össze, de a történetek megtölthetnek egy tavat, hogy együtt létezzenek egy ökoszisztémában. Ha meg akarom határozni a könyvemet, talán azt mondhatnám, hogy egyfajta költői meditáció az identitásról és az elidegenedésről, valamint az írásról mint cselekvésről. Tehát a motivációm tisztán művészeti: ábrázolni szerettem volna azt a korszakot, amiben élek az útkeresésemen keresztül.

 

K.: Visszatekintve mit gondolsz a könyvedről?

 

J.: Általában nem szoktam a könyveimről visszamenőleg sokat gondolkozni. Mindig a következő írásom az, ami inkább foglalkoztat. De hogy választ adjak a kérdésedre: azt gondolom, hogy ez tényleg egy különleges novelláskötet, amilyet valószínűleg soha többé nem írok.

 

K.: Van bármi, amin változtatnál?

 

J.: Ha néhány évvel ezelőtt kérdezted volna meg ezt, valószínűleg felsoroltam volna jó pár dolgot, de most úgy gondolom, hogy ez így tökéletes, ahogy van. Nem nyúlnék semmihez, kivéve talán, hogy még több történetet, verset illesztenék a könyvbe (egyet biztosan, ami kimaradt belőle). Gondoltam rá, hogy írok egy következő kötetet az előző folytatásaként, de még gondolkodom rajta.

 

K.: Mit gondolsz a magyar borítóról?

 

J.: A magyar dizájn igazán nagyszerű. Nagyon drámai. Nagyon tetszik!

 

K.: Mi történt azóta, hogy megírtad ezt a könyvet?

 

J.: Megjelent a harmadik könyvem is, egy regény, aminek a címe Úszás felfelé, és egy fiatal lányról szól, aki hosszú éveken át próbálta felkutatni az édesapját Macedóniában. Ez egy mély metafora az identitásról és arról a helyről, amit otthonnak nevezünk.

 

K.: Min dolgozol most?

 

J.: Egy versesköteten dolgozom, aminek a címe Napba köpni. Ez egy régóta futó projektem, még az első könyvem előtt kezdtem, és azt hiszem, lassan elkészülök vele.

 

Interjú Bianca Bellová, cseh Európai Unió Irodalmi Díj nyertes írónővel

A Galaktika magazin főszerkesztője, Dr. Mund Katalin készített interjút Bianca Bellová cseh írónővel, akinek könyve a “Tó” 2017-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

 

Mund Katalin: Mi inspirált a könyv megírására?

 

Bianca Bellová: Mindig nehéz megítélni, mi inspirált valójában. Azt gondolod, író vagy, és hirtelen egy csiklandó érzésed támad a gondolataid mélyén, amikor meglátsz egy témát, erről azt gondolod, hogy extra jelentéssel bír – mint jelen esetben egy tó története, amely egykoron élő környezet volt, egy nagy közösség lakóhelye, most sorvadó rendszer, ami saját pusztulásával romba dönti az egész ökoszisztémát.

K.: Mit gondolsz a könyvről visszamenőleg?

 

B.: Nem igazán szoktam visszamenőleg túl sokat gondolkodni a könyveimen. A régi történetek felcseperedő gyermekek, akik kirepülnek otthonról. Csak remélni tudom, hogy megadtam nekik mindazt a törődést, szeretetet és odafigyelést, ami képessi teszi őket az önálló boldogulásra. A olyan értelemben különleges mű, hogy egy kis elismerést hozott, néhány díjat és egy kevés pénzt, de igazán azt szerettem benne, hogy egy új világot nyitott meg előttem. A sok fordítás révén megismerkedhettem számos fordítóval, kiadóval, olvasóval. Ez nagy áldás. Néhányukkal egészen összebarátkoztam, ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak bennünket, ugyanazon isteneket szolgáljuk. Így könnyű.

 

K.: Van bármi, amin változtatnál?

 

B.: Nem. Soha nem megyek vissza, ha lezártam egy könyvet.

 

K.: Mit gondolsz a magyar borítóról?

 

B.: Érdekes. Egészen irodalmi és szimbolikus. Ami a legjobban tetszik a magyar kiadásában, az maga a Tó szó. Olyan rövid! Imádom a rövid szavakat, szövegeket. Minél rövidebb, annál jobb. Minél rövidebb az üzenet, amit betűkkel meg tudsz formálni, annál intenzívebbé, erőteljesebbé válik. Egyszer nekiálltam 50 szavas mikronovellákat írni; nagyon jó gyakorlat volt. A következő könyvem címe Mona, de az is két betűvel több, mint a Tó. ☺

 

K.: Mi történt azóta, hogy megírtad ezt a könyvet?

 

B.: Sok minden. Sokat utaztam, hogy külföldön is népszerűsítsem a könyvemet. Elmentem irodalmi fesztiválokra, és rádöbbentem, hogy én még mindig csak egy jelentéktelen kis közép-európai (a nyugatiak számára kelet-európai 😊) író vagyok, akit senki nem ismer. Persze begyűjtöttem jó néhány olvasót, és közben legalább annyi ellenséget is itthon és külföldön. C‘est la vie, ez a csomag része.

 

K.: Min dolgozol most?

 

B.: Ahogy már említettem, egy új könyvön dolgozom, aminek Mona lesz a címe. Ez egy sajátos szerelmi történet: a régi világ hanyatlásakor játszódik, ami épp az új világnak adja át a helyét. A háttér egy forró, nedves kórház, amit gyorsan bekebelez a dzsungel. Talán ez az eddigi legjobb szövegem, és nagyon kíváncsi vagyok, mit szólnak majd hozzá az olvasók.

 

K.: Van bármi, amit szívesen elmondanál a című műveddel kapcsolatban, valami olyasmi, amiről még senki nem kérdezett?

 

B.: Amit a legjobban szerettem a könyvemben, az egyfajta kétértelműség, hogy az idő és a tér nincs egyértelműen meghatározva, ami az olvasóra hagyja az értelmezést. Ezáltal minden olvasó saját történetet kreálhat, vagyis minden olvasó másik könyvet olvas.