Senka Marić: Test kincugi

Szerző életrajz

Senka Marić 1972-ben született Mostarban, Bosznia és Hercegovina déli részén. Nyolcéves korában kezdett verseket írni. A középiskola befejezése után színházi oktatást és összehasonlító irodalmat tanult a Mostari Egyetem Bölcsészettudományi Karán és a Szarajevói Egyetem Filozófiai Karán. 1991 és 1997 között Marić elmenekült a boszniai háború elől, és az Egyesült Királyságban élt, ahol stylistként tanult a londoni Vidal Sassoon Akadémián. A háború után visszatért Mostarba, ahol most költőként, regényíróként, műfordítóként és főszerkesztőként dolgozik. A Strane online irodalmi folyóiratot vezeti, amelyet 2014-ben alapított Almin Kaplan és Srđan Gavrilović társaságában.

Leghíresebb regénye a Test Kincugi, amely a szerző saját emlőrákkal kapcsolatos tapasztalataiból merít. Három verseskötete jelent meg: Odavde do nigdje (“Innen a sehova”, 1997), To su samo riječi (“Ezek csak szavak”, 2005) és a Do smrti naredne (“A következő halálig”, 2016)  2019-ben elnyerte a Meša Selimović-díjat, amely a Bosznia és Hercegovinában, Horvátországban, Montenegróban és Szerbiában megjelent regények legfontosabb irodalmi díja. Továbbá kétszer is elnyerte (2000-ben és 2013-ban) a Zija Dizdarević díjat, ami az országban írt legjobb novellának járó fődíj.

Test-kincugi

Fülszöveg

A kincugi a törött kerámiatárgyak javításának művészi módja a japán kultúrában: folyékony arannyal vagy platinával ragasztják össze a törés helyét, hogy egy esztétikailag új műalkotás jöjjön létre.

A szerző a kincugit kiterjeszti a testre is, saját tapasztalat-töredékeiből rakja össze hősnője alakját – aki viszont a betegség ellen harcolva darabokra hulló életét, méltóságát, érzékiségét, nőiségét próbálja saját erőből összefoltozni. A regény szikár, önsajnálatba soha át nem csapó nyelvezete az a nemes anyag, amely egybefogja ezeket a töredékeket.

Ajánló